2017. november 24. péntek | Flóra, Emma

Bemutatkozás

Galyatető 964 méteres magasságával a Mátra második legmagasabb pontja. Mi jelenthetne tökéletesebb kikapcsolódást, mint egy csendes, családias fogadó? Ahol szemben az erdő, a jó levegő, a környékben kényelmes turistautak, a szálláshelyen pedig minden kényelmet biztosító kiszolgálás. A kávézóban különlegességek illata lengi be a teret, a szomszédos látványkonyhában készül a frissen sült flekken. S ha a természetre vágyunk, elég kiülni a teraszra, alattunk a Kodály kápolna csúcsa magasodik. Kényelmes kerti bútorokon ülve élvezzük a jó levegőt, s ha egy kis mozgásra vágyunk irány a nordic walking, geocaching láda keresés, egy egyszerű séta a közeli Péter-hegyese-kilátóhoz, vagy a szomszédos településre Mátraszentlászlóra!

Miért táncoló kecskék?

Mint oly sok mindenhez a történelemben, a kávé felfedezéséhez is számos legenda kötődik. Ezek egyike vált a fogadó névadójává. Természetesen ennek is számtalan változata él a köztudatban. De miről is szól a legenda?

Kr.e. 300 körül Abesszínia (ma Etiópia) Kaffa nevű tartományában élt egy Káldi nevű kecskepásztor, aki észrevette, hogy a kecskék néhanapján egész virgoncak, nyugtalanok, még éjszaka is, bizonyos bogyók legelése után. Ő maga is megkóstolta a bogyókat, és ugyanazt a hatást tapasztalta. Félt attól, hogy a kecskéknek valami bajuk lehet, ezért a közeli apátság papjához fordult. A környék mezőin közepes méretű, fényes levelű cserjék nőttek, amelyeken csillag alakú, fehér virágok és piros bogyók voltak. A pap szedett néhány maréknyival a termésből, és elfogyasztva ő is hasonlókat tapasztalt. Ettől kezdve az apátság szerzetesei is kaptak a piros bogyókból, hogy az esti ima során sokáig fenn tudjanak maradni. A szerzetesek véletlenül rájöttek, hogy ha a megpörkölik a bogyókat és italt főznek belőle, akkor ugyanazt a hatást érik el, de az íze messze finomabb. Ettől fogva a kávébabot és a belőle készült italt luxus élénkítőszernek tartották.

Másik legenda egy Phazes nevű arab orvoshoz köti a kávé felfeldezését, aki Kr.u. 900-ban a kávét orvosságként említette. A harmadik legenda szerint Gábriel arkangyal adta a kávét Mohamednek. Mohamed betegen feküdt, Allah megkönyörült rajta és Gábriel arkangyallal gyógyító italt küldött neki, mely fekete volt mint a Kábakő Mekkában. Ez a qahwa (izgató) olyan energiát adott az ifjú Mohamednek, hogy a legendárium szerint nem csupán felépült, hanem a gyógyulás után képes volt 40 férfit kiemelni a nyeregből és ugyanennyi nőt megismertetni a szerelemmel.  És végül van olyan történet, mely szerint egy száműzött szufi bölcs talált rá a kávécserjére, melynek gyümölcse megmentette őt és tanítványait az éhhaláltól.

A qahwe, kahwe szavunk egyértelműen bizonyíthatóan arab hatással került nyelvünkbe, valószínű a törökökön keresztül, míg más erurópai népek a latin eredetű coffea szót vették át és honosították meg.

A kávét először Jemenben kezdték el termeszteni, ahol teraszos gazdálkodást folytattak. A kávézás szokását mohamedán zarándokok vitték magukkal Mekkába és Medinába menet, innen terjedt tovább a kávé fogyasztása az egész Közel-Keletre. Később a kávétermesztés továbbterjedt Arábiába és Egyiptomba, ahol a kávé fogyasztása hamarosan mindennapi szokássá vált.

A kávé fogyasztása, annak élettani hatásai miatt, a szufi rendek virrasztó szertartásain vált jellemzővé a 15. század második felében. Vélhetően a szertartásokon résztvevő vallásgyakorlók vitték át a hétköznapi életbe a kávéivás szokását. A kávéfogyasztás ismertté válása alapozta meg a kávéházak elterjedését a muzulmán világban. Az elsőt 1554-ben nyitották meg II. Szulejmán uralkodása alatt.

Európába csak a 17. század elejére jutott el, de népszerűsége gyorsan növekedett. Kávéházak nyíltak Itáliában, Angliában, Hollandiában, Franciaországban. Innentől kezdve töretlen fejlődésnek indult a kávé fogyasztása, a kávékultúra elterjedése.